Bodor Virág

unnamed

Nia után magasabb vagyok. Nem csak magasabbnak érzem magam, a Nia ténykérdés. Ha két alkalom közt nem mennék össze, 8 év alatt már valóságos égi meszelővé váltam volna. Meszeljük az eget, toljuk a szelet, hengergetjük a hegyet – a tánc ugyanis mesés dolog. Kívülről nézve suta, mert pont az élmény hiányzik belőle, amitől olyan zavarba ejtően vigyorognak a táncosok. Megvan, amikor Meryl Streep ostorral zavarja el az oroszlánt? Vagy amikor Helen Mirren nyugdíjas barátnői társaságában egy szál muffinra vetkőzik egy naptárfotózáshoz? Vagy amikor Sandra Bullock életre-halálra bűbájoskodik néhány elszánt, kertvárosi, seprűs anyukával? Vagy amikor Richard Gere mezítláb mászkál a fűben, Lou Reed Sangriát iszik a parkban… Ha megvan az érzés, azért gyere. Ha nincs meg, akkor azért.

Ja, és ha Sylvia Plath niázott volna, tudta volna, hogy nem a közös hányás, ami a legjobban összehoz két embert. Nia után ugyanis “összefüggünk”. Igen, van benne egy kis függőség 🙂

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someoneShare on Google+Share on TumblrPin on Pinterest